Egy sütőtökös hálaadás margójára...

2020.10.31

    Minden felületen amit elér az ember sütőtökök...faragva...vigyorfej...kicsi rémségek...halloween...

    Megállok....

    Te sem szereted ezt?

     Nekem nem tetszik. Egyre inkább nem....

Nálunk nem így telik a hétvége...Nekünk kimondottan a Hálaadásé....

A sütőtök?

   Nagyon szeretem.....Csodás színe, a formája és az íze...ennyi... Van két nagy szürke, tudod...olyan igazi ...még várom, hogy picit megcsípje a dér...Azt mondják úgy finom. Meg fogom sütni, csak úgy. Bár....vonz, hogy kipróbáljak egy kis sütőtökös pitét , vagy a sütőtök lekvárt....

    Nincs beöltözéses parti, azt megtartjuk a farsangnak, annak ott az ideje. Meghagyjuk a tél búcsúztatására. Arra a csodás hagyományra , ami feldobja megmozgatja  a tél utáni sötétbe borult napokat. Vidámsággal megtöltve...

   Nekünk most marad a hálaadás...Temetőbe megyünk, egészen egyszerűen a családi hagyományok miatt....

VAGYIS ÁLLJ!  MOST ODA SEM!

Karanténban itthon...már 3.hete-feloldásig...

    Ettől függetlenül, a temetői sétát kihagyva, most enélkül a mozzanat nélkül, tesszük azt amit minden évben... Furcsa...Mintha tudta volna a kertem, hogy paradicsom teremjen jó bőven, de a temetőbe szánt krizantémok nem nőttek meg, egyszerűen nincs egy sem kinyílva....Nincs virágom....Valami érdekes fintora vagy "tudása" a természetnek, hogy feleslegesen még a virágokat sem nevelte fel nekem...

Őszi lassulás....Mert kell!!

Te is érzed?

Megállni....  Megállni...

ÉS HÁLÁT ADNI -gyakorlatilag- MINDENÉRT!

   Jóért és rosszért....igen a rosszért is..., mert aki abban is megtalálja  a jót, és hálaadásra képes , ezzel a lendülettel már képes befogadni az apró jó dolgokat is.

   Ma, mint ezelőtt bármikor, sétálunk, csak itthon a kertünk fái alatt. Hálát adok minden lehulló falevélért, a csodás színeiért...ahogy a természet az utolsó leheletével , színpompába öltözik...

   Egy forró csoki vagy kapucsínó mellett hálát adunk a gyerekekkel. Mesélek nekik, és hálát adunk minden szerettünkért aki nincs már velünk...Hálát adunk, hogy ismerhettük őket....a történetekkel felelevenítjük a múltat....a perceket...az emlékeket, melyekben itt vannak  velünk és élnek a szívünkben tovább...Ezek nélkül az emlékek nélkül nem is vagyunk.... Előveszem a fotóalbumot...Hú! Azt hiszem 120 éves fényképeink is vannak...a múlt pillanatai...

  Neked is vannak? Vedd elő! még akkor is ha magad vagy! Nézegesd meg! Emlékezz!

 Lassulunk...

Gyertyát gyújtok, és imádkozunk hálaadással.



  Életünk meghatározó része a mindennapokban is. Reggel el sem kezdődhet enélkül, nincs formai szabály, csak legyen a szívünkben hála...

" Istenem, oly hatalmas vagy.

Minden pillanatban szívesen dicsőítelek,de leginkább mégiscsak reggel.

Hála a hajnali nap fényéért, mely áttör az ablakon.

Hála az égen repkedő madarak daláért.

Hála a kis pókért, amely a mennyezeten mászik.

Hála a kávé illatáért és a csésze melegért a tenyeremben.

Hála a virágzó növényekért, s még a ház előtt növő gyomokért is.

Hála a járdán sétáló szomszédokért, és az égen úszó felhőkért.

És végül hála a lélegzetért, amely ki-be áramlik a tüdőmben.

Igen, ez a legnagyobb áldásod:

hogy Te magad vagy az életem-sőt, minden élet.

Nélküled minden csak por.

Hála ...Érted."

(szerző:ismeretlen)

   Ha van határidőnaplód, naptárad, vagy naplód, minden nap írhatsz egy dolgot este, hogy mi volt amiért aznap hálás vagy.

   Nekem is van. Minden nap leírom, de a vacsoránál szokásunk, hogy vagy az imánkban vagy csak az evés közben  a beszélgetésünkben osztjuk meg egymással miért  is vagyunk hálásak.

  Kezdj el egy hálanaplót..., amit leírunk másképp rögzül , fotózódik be az elmékbe és a szívünkbe.....

"...mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus általa ti javatokra." 1Tessz 5, 18